Értékelés: Tóth Henrietta „Ekkor és most"

Tóth Henrietta „Ekkor és most" című verse amolyan kackiás kiállás a női emancipáció mellett. Ahogy a vers utolsó sora mondja: „Döntsünk végre a nők mellett". A vers játékos, ügyes, de sajnos néhol formailag kicsit ügyetlen.

 

Értékelés: Kordován Lili „4 nap egy lánnyal"

Kordován Lili „4 nap egy lánnyal" című novellája arról szól, hogy egy lány (az elbeszélő) valakiről sokáig azt hiszi, hogy nő, de a végén kiderül az illetőről, hogy férfi. Az a fő bajom a novellával, hogy a vége nem szól nagyot. Az olvasó az elszórt megjegyzésekből előre sejti a csattanót, ami végül szinte semmilyen hatással nincsen rá.

Értékelés: Feledi Anna „Judit"

Feledi Anna „Judit" című novellája a címszereplő életútját mutatja be a kamaszkortól egészen az érett felnőttkorig. Judit egy közelebbről meghatározhatatlan viszonyba bonyolódik kamaszkorában egy fiúval, elhagyja, a saját útját járja, de legvégül visszatér (vagy legalábbis visszatérni szándékozik) a kamaszkori szerelméhez. A történet kicsit sablonos, és a novella nem tudja új, meggyőző perspektívából bemutatni a főszereplő zaklatott életét.

Értékelés: Horváth Bernadett „Álom marad"

Horváth Bernadett „Álom marad" című novellája fikció a fikcióban. Horváth a cselekményt a Harry Potter történetbe helyezi, és egy, az eredeti mű perspektívájából nézve teljesen életszerűtlen helyzetet ír le: Hermione Granger beleszeret Draco Malfoy-ba. A novella Granger reménytelen szerelmét mutatja be igen játékos és szellemes formában. A novella lélekábrázolása plauzibilis.

Értékelés: Antal Claudia „Férfi és nő"

Antal Claudia „Férfi és nő" című verse amolyan női emancipációs költemény. Nagyjából arról szól, hogy a férfiaknak mennyivel könnyebb, mint a nőknek. A fő kifogásom a verssel az, hogy nagyon direkt; kevéssé lírai, néhol egészen beszédszerű. Nélkülözi a játékosság minden formáját, és ez komoly baj.

Értékelés: Bass Judit „Kései fáradt cipőkopogás"

Bass Judit „Kései fáradt cipőkopogás" című verse egyértelmű formaérzékről tanúskodik. Bass egy kisgyerek perspektívájába helyezkedik, aki kissé riadtan áll az éjszakai/esti csenddel szemben. A vers egyetlen hibájának azt tartom, hogy benne szereplő költői képek nem különösen eredetiek, sőt, néhol erőtlenek.

Értékelés: Puszta András

Puszta András „Kikelet" című novellája lírai alkotás. Két történet fut egymás mellett párhuzamosan: egy hivatalban dolgozó lányé és egy kertben növő virágé. A szerző érzékenyen meséli el a szomorkás történetet, hol a lány, hol a virág perspektívájába belehelyezkedve. A lány és a virág „találkozása" megható, szép.

Novella 2. korosztály budapest (Különdíj a líraiságért)

Puszta András
Kikelet

 

Valahol messze a kertben egy harangvirág nyílik: legyetek szépek: ezt akarja csak. Közben arra gondol, hogy mi van, ha senki nem figyel rá.
Az irodában a gép előtt kiég a szem, napi három műszak után az ember nem lát semmit. Csak egy fényfoltot.
Bátran tör középre, remélve, hogy talán valaki észreveszi. De csak a földben szuszogó hangyák látják őt, senki más.
Automatikusan gépel: a modern kor hűbérese robotol, kávét iszik, mellé este álmatlan hiányt kortyol.
Elkedvtelenedik, megpróbál kinyújtózkodni, de nem megy: olyan hideg van kint... és ez a rémes zaj!
Kinyitja a szemét, csak azért, hogy ne lásson. Szája nincs, füle bőséggel elég neki. Orra is csak azért van, hogy a szemüveg le ne csússzon az arcáról.
Kidugja az arcát: meglátja a fényt: olyan vakító! Aztán a kezdeti félelmet felváltja a csodálkozás: milyen szép!
Már nem is emlékszik, mikor evett utoljára rendesen... Talán az apja halotti torán. .. Akkor látta először részegen a nővérét.
Kis harangját lelkesen lóbálgatva üdvözli a világot: - Hahó! - de süket fülekre talál az ürességben. És folytatódik a zaj.
Az apja mindig azt mondta, hogy a virágok szépek. Még a vadvirágok is, csak azokat máshogy kell nézni.
Beléhasít a szorongás: nem ilyennek képzelte a világot. Egy cseppet sem. - Hol van mindenki?
Soha nem szerette a virágokat. Talán ezért nem jött ki soha a másik nemmel...
Még pillangókat sem lát. Pedig igazán szeretne egyszer látni egyet. Azt mondták, ha kikel biztosan lát. De itt egy sincs.
Egyszer kapott egy vörös rózsát az egyik fiútól. Nézte egy darabig, megszagolta, majd eldobta. A fiú szomorúan futott el.
Egyáltalán nem tetszik neki ez a világ... Vissza akar bújni a melegbe, ahol legalább a hangyák beszélnek vele.
A főnöke azt mondta, menjen el vele továbbképzésre. Mallorcán vesztette el a szüzességét, távol az otthon melegétől.
Szörnyű ez a zaj! Félelmetes... Talán ez az, amitől a többiek annyira rettegnek... Amit az emberek fűnyírónak hívnak, de csak egy halálgép.
Talán ha hazamegy, nem jön vissza többet. Vesz egy forró fürdőt, összepakolja hátizsákját, és elmegy világgá, pont, ahogyan kiskorában szerette volna.
Végre meglát valakit: egy ember. Lóbálja magát, de hasztalan: az óriás csak nem látja őt.
Van elég pénze, miért is ne? Holnap elutazik Svédországba és nyit egy virágüzletet...
Közeledik... De mi az a kezében? - Jaj, ne! Áu! -kiált, de senki nem hallja őt. Elevenen eltemették egy fehér papír alá.
-Ezeket fénymásold le!- szól az egy hűbéres társa. Felriad álmodozásából; ijedtében leveri a papírt, és az alatta lévő vázát.
A kisvirág zuhan... Furcsa érzés- gondolja. - De jó! Majd legközelebb pillangó leszek, és minden virágot meglátogatok...
A cserép darabjaira hull az iroda fényes padlóján. A lány felpattan, és megpróbálja összekaparni, ami megmaradt. Ekkor észreveszi...
A kisvirág szomorúan kinyitja a szemét még egyszer: és ekkor valami csodálatos dolgot lát, ami mindenért kárpótolja. A fölé hajoló lány gondolatával alszik el.
Nem érti miért, gombóc nő a torkába, és hirtelen sírhatnékja támad. Kiszalad a mosdóba, hogy rendbe szedje magát, és meglátja... Vérzik ott lent...

Értékelés

Értékelés: Molnár Karesz

Molnár Karesz „A kezdet" című novelláját nem igazán értem. A novella végén (az utolsó 7 sorban) megtudjuk, hogy a főszereplő fiú meleg („pasija mellkasára hajtja a fejét"), de az előzményekből mindezt sejteni sem lehet. Addig ugyanis egy kamaszlányok fejét elcsavaró, érzéseket szimuláló alakról van szó. A novella vége így teljesen véletlenszerűnek és hiteltelennek hat.

Értékelés: Tunyogi Imre

Tunyogi Imre „Nő és férfi szerepek (konflikusok szerepváltozások)" című írása monológ: a szerző elmélkedik a mai női-férfi viszonyokról, családról, házasságról, válásról stb. A szöveg legnagyobb baja az, hogy teljesen élőbeszéd-szerű és kuszán felépített. A szerző egyik dologról a másikra asszociál, ahelyett hogy szervesen kapcsolná az érintett témák egymáshoz. A szöveg központozása is hagy némi kívánnivalót maga után.